Nem kell ide világkörüli utazás. Én msot nyolc nap alatt megjártam a mennyet és a poklot. Olyan ez mint egy rosszul sikerült last minute. Az utolsó pillanatban beszállsz, nem tudod még mi lesz, de úgy fest a prospektusban, hogy ez egy igazán remek út lesz, majd egyszercsak beüt a krach.
Edobsz mindent amit eddig felépítgettél és oly féltően ápoltál egy új, egy talán jobb - egy az önmegvalósításhoz közelebb vzető - dologért. Egyet megtanultam, SOHA nem szabad őszintének lenni egy másik emberrel és kitárulkozni előtte. Mondhat nekem bárki bármit, ez így van! Igaza van annak a bizonyos személynek aki azt mondta, hogy visszakaptam most azt, amit vele tettem. Nem érzem teljesen ugyanolyannak a helyzetet de látok benne sok-sok párhuzamosságot.
Ilyenkor számomra nincs más kiút csak az edzés. Épp azon gondolkodtam, hogy picit motiváció hiányban szenvedek mostanság, de ez nem is baj, mert így legalább teljesen oda tudok figyelni másra és önfeláldozóan tudom segíteni. Most azonban újabb motivációs injekciót kaptam. El kell kezdenem és a már elkezdett feladataimat záros határidőn belül be kell fejeznem, mert csak így tudok tovább lépni. Tudtam volna máshogy is, segítséggel, de ez most - újra - elmaradt.
Ma lemegyek a terembe és újra elkezdem keresni, hogy is van a saját teljesítőképességem határa....
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése