EB után

Ahogy azt a bejegyzés címében is olvashatjátok meg volt az EB. Az eredmény közlésével azonban még várok picit. A verseny előtti előzményeket mindenképpen meg kell, hogy osszam veletek.

Kedden nem bírtam magammal így reggel indulás volt Debrecenbe. A verseny előtti utolsó edzést itt csináltam már meg, egy brutális hátedzés képében. Egyébként szerintem teljesen nem jött rendbe a hátam az edzést követően a versenyig. Nem tudom ez mennyire befolyásolhatta a teljesítményt. Bár azt gondolom szinte minimálisan. Edzés után hambit csináltunk. Persze ebből csak én ehettem, hisz Majának szigorú diéta van. A hambi is lehet jó, ha sikerül jó puffancsot beszerezned. Gondolok itt arra, hogy teljes kiörlésű lisztből készüljön. A hús minőségi marhahús legyen, amit grillen készítessz el és light majonéz kerül bele. Persze ez sem lesz tökéletes, de még mindig jobb mint a mekis szemét kaja.

Szerdán egy nagyon fárasztó út várt rám. Előbb Debrecenből haza, majd Miskolcra, onnan pedig Budapestre és haza. Ez sem épp optimális verseny előtt. Az előző napi hátedzésnek köszönhetően pedig még irtózat izomlázam is volt. Csütörtökön meló és a délutáni választmányi ülés után ismét Debrecen volt az uticél. Mire odaértem Maja már vacsival várt. Valami fergetegesen nagyon jól tud főzni. A minőségi kaja pedig látszik a formámon is lassan. Mi lesz akkor diétában? Péntek délután elmentünk edzeni, én most csak ültem és figyeltem a történéseket. Meg kell mondjam nagyon sok új gyakorlatot és edzéstechnikát fedezhettem fel. Egy valami azonban mindegyikben megegyezett. A gyakorlatokat szigorúan papucsban kell végrehajtani. Ha valaki megmagyarázza nekem miért kell papucsban edzeni, igérem kap valami ajándékot. Az edzés utáni kaja steak volt burgonyával és salátával. Mindenről készült szinte kép. Igyekszem majd ezeket is pótolni.

Itt a steak héjában sült burgonyával és salátával:

Szombat reggeli után indulás volt hozzánk. Sok időnk nem volt a pihenésre, mert rögtön indulni is kellett Egerbe mérlegelésre. Már a mérlegelésnél látszott, hogy ez igen komoly és színvonalas verseny lesz. Eger Park Hotel egy négy csillagos szálloda adott otthont a közel egy hetes eseménynek. 104.5 Kg-mal mérlegeltem, a kezdő fogásom pedig 190 lesz. A mérlegelés után kicsit sétálgattunk a városban. Természetesen kaját hoztunk magunkkal, hisz tudjátok a kaja a legfontosabb így nem lehet félvállról venni. Mellesleg hidegen is finom a csirke meg a burgonya, ha jól van elkészítve. Este hulla fáradtan értünk haza, Maja rögtön be is aludt. Nem csodálom, egész nap vezetett és segített nekem.

Vasárnap reggel hétkor volt ébredés. Még Tokajba el kellett ugranunk, hogy a vállamat megragassza a gyógytornász KinesioTape-val. Hogy igazán izgalmas legyen a délelőtt a kantárost a teremben hagytam így még Miskolcra is be kellett ugrani. Persze a terem nem volt nyitva, így még ki Szirmára Natihoz a kulcsért. Ami érdekes, hogy nem voltam igazán ideges. Ezt is Majának köszönhetem, mint sokminden mást is. A lényeg, hogy simán odaértünk és láttuk hogy no para csak 16:15-kor lesz az én kategóriám. Ekkor szembesültem azzal a ténnyel is, hogy az enéym a legnagyobb kezdő fogás a kategóriámban. Hoppá, itt még bármi történhet... A szervezés nagyon top volt. Svédasztal, profi hang és fénytechnika. A bemelegítő helyiségben kivetítőn a verseny képei és a pillanatnyi állás. Három fekpad a bemelegítéshez. Természetesen ilyen körülmények között minden zökkenőmentesen ment.

Ami még említésre méltó, az a versenyző aki 68 évesen 110-es világcsúcsot nyomott. Vagy Ozzy, aki fél lábbal a +140 kilós kategóriában 225-ös világcsúcsot nyomott.

Végre verseny volt, élveztem. FAntasztikus érzés volt a prfi felszereléssel nyomni. Az is felemleő érzés hogy minden ember a te mozdulataidat figyeli. Mondhatom hatalmas versenyben szereztem ezüstérmet. Az utolsó fogásnál még ki-ki volt a meccs. De Kathi Béci tanítványa most jobb volt. Erre készült, nekem meg csak úgy jött. Ennek tükrében teljesen elégedett vagyok az eredménnyel.

Így a bejegyzés végén megragadnám az alkalmat, hogy köszönetet mondjak annak az embernek aki nélkül nem érhettem volna el ezt csodálatos eredményt. Ő pedig nem más, mint az én egyetlen szerelmem. Nagyon-nagyon sokat köszönhetek neki. Ez az eredmény legalább annyira az övé is mint az enyém. Köszönöm Kicsim...

Visszaszámlálás

Mivel viszonylag rég látott napvilágot új bejegyzés, így a mai elég hosszú lesz. De higgyétek el megéri majd végigolvasni, lesz dráma, horror, mocskosabbnál mocskosabb szexuális játékok... Na jó nem, ezekből egyik sem lesz. Viszont tele lesz tanulsággal és pozitivitással. Merítsetek hát ti is ezekből a pozitív gondolatokból. Nem sajnálom tőletek.

Pénteki napom rögtön egy vizsgával indult az egyetemen, amit sikerrel abszolváltam. Amikor leértem a terembe, már Maja hívott, hogy nemsoká Miskolcon van. Alig vártam, hogy megérkezzen és egy csodálatos hétvégét tölthessünk együtt. Nem is kellett sokat várnom, mert begördült Lujzi (ő a Maja autója) a parkolóba. Megettük a kis csirkénket - a finom kis török fűszerrel - rizzsel és nyakunkba vettük a várost. Az egyetemet is végigsétáltuk, mert ha minden jól megy, Maja ősztől itt folytatná a sulit. Mire visszaértünk a terembe hulla fáradtak voltunk. Én idejét nem tudom, mikor sétáltam utoljára ennyit, viszont az biztos, hogy még soha sem esett ilyen jól ekkora séta. Jó volt a társaság... Az edzőterembe visszaérve egy mell-tricepsz edzés következett. Nem terveztem nagy súlyokat, inkább a technika gyakorlása volt a cél a hét második melledzésén. 170kg-ig mentünk fel súlyban és nagyon odafigyelve nyomtam pár ismétlést, majd egy kis ferdepados nyomás keretben, aztán egykezessel és tárogatás zárta a mell programot. A tricepszet viszont nem kíméltem. A nyomásoknál az utolsó szakasszal vannak a problémáim, tehát a tricepsz edzésére még nagyobb hangsúlyt kell fektetnem. Szépen kezd is erősödni. Meglátjuk mire lesz elég vasárnap.

Péntek este hulla fáradtan érkeztünk haza, ezért már hamar, olyan 11 óra magasságában alvás is volt.

Szombat reggel ébredés után, a szokásos reggeli turmix után már készülődtünk is a délelőtti váll-bicepsz edzésre. Meglepő módon ez az edzés is nagyon jól ment annak ellenére, hogy délelőtt volt. Nem igazán szeretem a délutáni edzéseket, ugyanis ilyenkor nem érzem magam elég töltöttnek egy kemény edzéshez. Azt hiszem az edzőpartnerem teszi, hogy ilyen jók mostanában az edzéseim.

Edzés után még beugrottunk a Baumaxba, úgy látszik mostanában csak ilyen helyeken futok össze ismerősökkel. Többet fogok hipermaketbe és barkácsáruázba járni.

Délután kis rokonlátogatás következett. Itt megélhettük gyermekkorunk emlékeit kicsit, volt fáramászás, cseresznye szedés. Bevallom én nem mertem fára mászni, persze csak szegény fa érdekeit és a fa alatt állók testi épségének védelmét szem előtt tartva.

Vasárnap a pihenésé volt. Főzéssel indult a nap, majd délután kisétáltunk a temetőbe édesapám sírjához. Hazafelé sikerült is jól eláznunk. Este szintén hamar volt alvás. Idejét nem tudom, mikor volt az, hogy ilyen hamar alszok szinte minden este.

Nem szeretem a hétfőket, de Majával még ez is élmény. Egy rossz dolog volt benne, hogy délután 1-kor el kellett indulnia vissza Debrecenbe. Este volt az EB előtti utolsó melledzés. Ismét egy fasza kis edzést tudtam le, erő, koncentráltság, minden a helyén volt. Rég volt már, hogy ennyire ott voltam fejben is.

Egy tökéletes nap

Picit elrugaszkodva a valóságtól, de valahogy így kellene kinéznie egy tökéletes napnak. A valóságtól való elrugaszkodás alatt azt értem, hogy a tegnapi napomból kimarat a munka, de ha ezt egy hétvégi - mondjuk szombati - napra levetítve nézem, azthiszem el bírnám viselni, hogy minden napom ilyen legyen.

Vissza kell kanyarodjak egy korábbi bejegyzésemhez, amiben azt próbáltam árnyaltan a kedves olvasóközönségem felé mutatni, hogy milyen szerelmi hullámvasútra ültem fel. A tegnap reggel úgy indult, hogy ez talán mégsem a "Last Minute" utakhoz hasonlított dolog. Ezen felbuzdulva, gyorsan összekaptam magam és irány Debrecen. Várakozással teli, óráknak tűnő utazás után ismét ott állt előttem Ő. Csodálatos volt mint mindig, rögtön az jutott eszembe, hogy mit veszíthettem volna el, bár semmi sem rajtam múlt. Egyébként megjegyezném, nem is olyan hosszú ez a Miskolc-Debrecen táv és teljesen vállalható.

Megbeszéltünk egy közös edzést, így az edzőscuccom is vinnem kellett magammal. Még jó hogy a felszerelésem nagy részét a teremben tartom a szekrényemben, mert azthiszem megbolondulnék, ha ezt minden nap magammal kellene cipelnem.

Egyenesen hozzájuk mentünk, hisz kaját kellett csinálnunk. Nincs is jobb a közös főzésnél. Az én feladatom a hús előkészítése volt. Maja addig hélyában sült burgonyát és főtt cukkinit készített. Miskolcon kerestem már boltot ahol különféle fűszereket lehet kapni, hogy fel tudjuk dobni és változatosabbá tudjuk tenni a húsokat, de mindeddig nem igazán találtam olyat, mint ami Debrecenben van. A kaja után egy kis szieszta következett.

A terem ahová elmentünk edzeni, egy nagyon fasza kis terem. Atlas gépekkel, szinte minden megvan ami akár egy testépítő versenyfelkészüléséhez kellhet. Bár itt is gond volt az egykezes súlyokkal, no meg persze a gépeken lévő alap súlyok is épphogy elegek voltek, de azt kell mondjam rég edzettem ilyen jó teremben és ilyen jót. Az már csak az én szegénységi bizonyítványom, hogy nem sikerült megjegyeznem a hely nevét és Maját se hívhatom most fel, mert Ő pont edzésen van.

A hely egyik nagy pozitívuma a klíma, ami bár manapság egy újonnan épülő terem esetében alap, nálunk sajnos nincs, pedig nagyon elkelne. Tetszett maga a terem beosztása, a gépek elrendezése, a nagy belmagasság a sok hely. A szürke szúnyeg, a vörös fal, a fehér gépek kombinációja kellő agresszivitást ébreszt az emberben egy kemény edzéshez. A pult teljesen normális a kiszolgálás kedves aranyos volt. Merem mondani, ár/érték arányban nálam egy erős négyest kapna.

Voltak persze hiányosságok és hibák. Engem pl rögtön megfogott az a két emeletnyi lépcső amit meg kellett mászni, hogy a vasak birodalmába juthassak. Tudom már mit éreznek a hegymászok mikor felérnek az everestre. Az öltözőben a szekrények mérete viszonylag kicsi. Ez nem sok embernek okohzat problémát, hisz nagyon kevesen járnak annyi annyi cuccal edzeni mint én.

Viszont, hogy egy ekkora teremben csak egy guggoló állvány van, azt azért picit kevésnek érzem. Főleg abban a kontextusban, hogy egyes emberek türölkozőtartónak használják. Nem értem néha az emberek gondolkodását. Ott árválkodik a guggolóálvány, gondoltam én kis naív, majd ott csinálok döntött törzsű evezést, mert a fenébe is csak könnyebb az állványról leemelni azt a 120-130 kilót mint a földről fel. Az egyik helyi celebritásnak valószínűleg szúrhattam a szemét, pedig én aztán egy árva szót nem szólltam ott senkihez, sőt igyekeztem beleolvadni a környezetbe. A lényegen mindez mit sem változtat, ő úgy gondolta én azt az állványt nem fogom használni, kivette a kezemből a rudat és visszrakta az állványra, rá a törölközőt, majd folytatta a vádlizást. Nehezen kezelem az ilyen helyzeteket, na nem azért, mert megszeppenek, hanem mert bárhogy is próbálom feldolgozni, hogy vajon abban a nagy kopasz fejében mi zajlódhatott le, nem jutottam túlságosan előre. Tény ami tény, kb negyed óra elteltével is csak a törölköző árválkodott az állványnál.

Egy extra poén így a végégre. Összefutottam Dávid barátommal, mintha csak megbeszéltük volna. Mindketten meglepődtünk a másikon, de jót röhögtünk és beszélgettünk.

A nap legrosszabb része az elválás volt. De ma már szerda van - egy újabb kemény nap telt el - és hamarosan itt a péntek, amikor újra találkozunk.

All In!

Azt hiszem egy jó pokeres tudja, mikor kell All In-t dobni. Pókerezni ugyan nem tudok, de úgy érzem jobban mondva délután úgy éreztem most jött el az idő...

Mészáros Lacihoz igyekeztem épp, semmi különösebb tervem nem volt, csak egy gyors vásárlást akartam csinálni. Azonban meglepődtem, jött a kérdés. Elintézzük, hogy elindulj az EB jövőhéten csak rá kell bólintanod. Kaptam öt percet gondolkodni. Arra gondoltam rögtön, hogy igen, ez kell most nekem. Megvalósíthatom az egyik álmom. Induljunk. Nem gondolkodtam, nem jöttek az anyagi gondok csak az dübörgött a fejemben, hogy a nevezettek listáját végignézve a dobgó garantált. Európa BAjnokság, ahol már nem magamat képviselem, nem csak magamat, hanem a hazámat is.

Ez mellett, van még egy motiváló erő. Az, hogy megmutassam valakinek, hogy hogyan is kellene cselekedned, hogy kell elérni a célodat. Ott leszek jövőhéten és felállok a dobogóra és onnan fogok lenézni rád. És miközben ezt fogom tenni, megfogok köszönni mindent.

Egyébként a mai edzés, mondhati brutál volt, koncentráció és erő együtt volt jelen. A következő két hét, kőkemény munkát tartogat, a cél a legfényesebb érem, nem is lehet más.

Kíváncsi vagyok arra, hogy az én kedves településem vezetése esetleg megpróbál e segíteni. Gondolom nagyon sokan voltak már Taktaharkányból egy felnőtt nemzetközi verseny kapujában.

Meglátjuk mi lesz, de most ide illik a Testnevelési Egyetem jelmondata, és ennek fényében állok az elkövetkezendő két hét elé.

Szellemet, erkölcsöt, erőt egyesíts!

Mennyből a pokolba

Nem kell ide világkörüli utazás. Én msot nyolc nap alatt megjártam a mennyet és a poklot. Olyan ez mint egy rosszul sikerült last minute. Az utolsó pillanatban beszállsz, nem tudod még mi lesz, de úgy fest a prospektusban, hogy ez egy igazán remek út lesz, majd egyszercsak beüt a krach.

Edobsz mindent amit eddig felépítgettél és oly féltően ápoltál egy új, egy talán jobb - egy az önmegvalósításhoz közelebb vzető - dologért. Egyet megtanultam, SOHA nem szabad őszintének lenni egy másik emberrel és kitárulkozni előtte. Mondhat nekem bárki bármit, ez így van! Igaza van annak a bizonyos személynek aki azt mondta, hogy visszakaptam most azt, amit vele tettem. Nem érzem teljesen ugyanolyannak a helyzetet de látok benne sok-sok párhuzamosságot.

Ilyenkor számomra nincs más kiút csak az edzés. Épp azon gondolkodtam, hogy picit motiváció hiányban szenvedek mostanság, de ez nem is baj, mert így legalább teljesen oda tudok figyelni másra és önfeláldozóan tudom segíteni. Most azonban újabb motivációs injekciót kaptam. El kell kezdenem és a már elkezdett feladataimat záros határidőn belül be kell fejeznem, mert csak így tudok tovább lépni. Tudtam volna máshogy is, segítséggel, de ez most - újra - elmaradt.

Ma lemegyek a terembe és újra elkezdem keresni, hogy is van a saját teljesítőképességem határa....

Egy nehéz döntés

Felszabadultságot érzek... Pár hete már érett bennem ez a döntés, ízlelgettem kicsit mindkét döntést, de arra jutottam így lesz a legjobb.

A döntés nem másról szól, mint a tavaszi nemzetközi versenyszezon kihagyásáról. Elsősorban az anyagi okok azok, amik legfőképp a döntés mellett szólnak. Nincs keret a lengyelroszági EB-re, még úgy sem, hogy barátom és segítőm - aki szinte minden versenyemen ott áll mögöttem - saját költségén jönne velem, tenné ezt egy héttel az államvizsgája előtt. Úgy nem lehet nekifutni egy ilyen útnak, hogy majd lesz valahogy. Fejben ott kell lenni, és ha az anyagi biztonság kérdése motoszkál folyamatosan az ember fejében, akkor abból jó nem sül ki. Ezt észrevettem Tiszaújvárosban ahol úgy nyertem két aranyat hogy szinte ott sem voltam fejben a versenyen, csak rutinból tettem amit kell. Ez az EB-n édeskevés lenne. Mivel itt egy ruhás versenyről van szó, szükség lenne egy olyan ruhára amit én török be a verseny előtt és nem a más - még ha az Mészáros László sok világcsúcsot teljesített ruhája is - használt felszerelése. Egy új ruhában bizony benne van akár +20 kiló is, ami akár a legfényesebb érmet is jelentheti. Nem érzem azt, hogy egy 60-70%-os állapotban a középmezőnyben végezve jól érezném magam és büszkén képviselném Magyarországot. Jogot szereztem az indulásra, de most nem kívánok élni a szerzett jogommal... még nem!

A felkészülést a terveknek megfelelően folytatom, hiszen őszre remélhetőleg rendeződik az anyagi helyzet és az őszi szezonban képes leszek végre próbára tenni magam a nemzetközi porondon.

Május 21.-én Miskolcon lesz a Scitec RAW Power versenysorozat következő állomása. Tavaly ennek a versenysorozatnak több állomásán is indultam és októberben a döntőben abszolút bajnok tudtam lenni. Fontolgatom a miskolci indulást, hogy jogot szerezzek az őszi döntőre ahol esetleg duplázni tudnék. Viszont necces, mert a versenysorozat döntője után hétvégén lesz a magyar bajnokság is, ahová azért kipihenten kellene érkezni. Amit a legfontosabbnak tartanék az egy itthon megrendezésre kerülő világkupa és egy írórszági világbajnokság. Nem könnyű a mai gazdasági helyzetben, szponzor nélkül kilépni a nemzetközi mezőnybe.

Meglátjuk hogy alakulnak a dolgok. Igyekszem rendeszeresen írni majd a felkészülésről, az edzésekről, a kajálásról, képekkel, vidókkal illusztrálva, hogy lássátok milyen is egy felkészülés. Milyen akadályokba ütközi ma, egy fiatal aki a hazáját szeretné képviselni és elismerést kivívni magának otthon és a versenyzői szcénában egyaránt.