2011. június 1., szerda

Egy tökéletes nap

Picit elrugaszkodva a valóságtól, de valahogy így kellene kinéznie egy tökéletes napnak. A valóságtól való elrugaszkodás alatt azt értem, hogy a tegnapi napomból kimarat a munka, de ha ezt egy hétvégi - mondjuk szombati - napra levetítve nézem, azthiszem el bírnám viselni, hogy minden napom ilyen legyen.



Vissza kell kanyarodjak egy korábbi bejegyzésemhez, amiben azt próbáltam árnyaltan a kedves olvasóközönségem felé mutatni, hogy milyen szerelmi hullámvasútra ültem fel. A tegnap reggel úgy indult, hogy ez talán mégsem a "Last Minute" utakhoz hasonlított dolog. Ezen felbuzdulva, gyorsan összekaptam magam és irány Debrecen. Várakozással teli, óráknak tűnő utazás után ismét ott állt előttem Ő. Csodálatos volt mint mindig, rögtön az jutott eszembe, hogy mit veszíthettem volna el, bár semmi sem rajtam múlt. Egyébként megjegyezném, nem is olyan hosszú ez a Miskolc-Debrecen táv és teljesen vállalható.


Megbeszéltünk egy közös edzést, így az edzőscuccom is vinnem kellett magammal. Még jó hogy a felszerelésem nagy részét a teremben tartom a szekrényemben, mert azthiszem megbolondulnék, ha ezt minden nap magammal kellene cipelnem.


Egyenesen hozzájuk mentünk, hisz kaját kellett csinálnunk. Nincs is jobb a közös főzésnél. Az én feladatom a hús előkészítése volt. Maja addig hélyában sült burgonyát és főtt cukkinit készített. Miskolcon kerestem már boltot ahol különféle fűszereket lehet kapni, hogy fel tudjuk dobni és változatosabbá tudjuk tenni a húsokat, de mindeddig nem igazán találtam olyat, mint ami Debrecenben van. A kaja után egy kis szieszta következett.


A terem ahová elmentünk edzeni, egy nagyon fasza kis terem. Atlas gépekkel, szinte minden megvan ami akár egy testépítő versenyfelkészüléséhez kellhet. Bár itt is gond volt az egykezes súlyokkal, no meg persze a gépeken lévő alap súlyok is épphogy elegek voltek, de azt kell mondjam rég edzettem ilyen jó teremben és ilyen jót. Az már csak az én szegénységi bizonyítványom, hogy nem sikerült megjegyeznem a hely nevét és Maját se hívhatom most fel, mert Ő pont edzésen van.


A hely egyik nagy pozitívuma a klíma, ami bár manapság egy újonnan épülő terem esetében alap, nálunk sajnos nincs, pedig nagyon elkelne. Tetszett maga a terem beosztása, a gépek elrendezése, a nagy belmagasság a sok hely. A szürke szúnyeg, a vörös fal, a fehér gépek kombinációja kellő agresszivitást ébreszt az emberben egy kemény edzéshez. A pult teljesen normális a kiszolgálás kedves aranyos volt. Merem mondani, ár/érték arányban nálam egy erős négyest kapna.


Voltak persze hiányosságok és hibák. Engem pl rögtön megfogott az a két emeletnyi lépcső amit meg kellett mászni, hogy a vasak birodalmába juthassak. Tudom már mit éreznek a hegymászok mikor felérnek az everestre. Az öltözőben a szekrények mérete viszonylag kicsi. Ez nem sok embernek okohzat problémát, hisz nagyon kevesen járnak annyi annyi cuccal edzeni mint én.


Viszont, hogy egy ekkora teremben csak egy guggoló állvány van, azt azért picit kevésnek érzem. Főleg abban a kontextusban, hogy egyes emberek türölkozőtartónak használják. Nem értem néha az emberek gondolkodását. Ott árválkodik a guggolóálvány, gondoltam én kis naív, majd ott csinálok döntött törzsű evezést, mert a fenébe is csak könnyebb az állványról leemelni azt a 120-130 kilót mint a földről fel. Az egyik helyi celebritásnak valószínűleg szúrhattam a szemét, pedig én aztán egy árva szót nem szólltam ott senkihez, sőt igyekeztem beleolvadni a környezetbe. A lényegen mindez mit sem változtat, ő úgy gondolta én azt az állványt nem fogom használni, kivette a kezemből a rudat és visszrakta az állványra, rá a törölközőt, majd folytatta a vádlizást. Nehezen kezelem az ilyen helyzeteket, na nem azért, mert megszeppenek, hanem mert bárhogy is próbálom feldolgozni, hogy vajon abban a nagy kopasz fejében mi zajlódhatott le, nem jutottam túlságosan előre. Tény ami tény, kb negyed óra elteltével is csak a törölköző árválkodott az állványnál.


Egy extra poén így a végégre. Összefutottam Dávid barátommal, mintha csak megbeszéltük volna. Mindketten meglepődtünk a másikon, de jót röhögtünk és beszélgettünk.


A nap legrosszabb része az elválás volt. De ma már szerda van - egy újabb kemény nap telt el - és hamarosan itt a péntek, amikor újra találkozunk.

1 megjegyzés: